Tavasz múzsája (tavaszi zsongás 2.)

Tavasz kocsiját március húzza,
kocsija bakján fönn ül a múzsa.
Szertefürkész, a tájat kémleli
az alkotásban örömét leli.

Múzsacsókját viszi az enyheszél,
lágyan suttogva, boldogan zenél.
Szerelmet lehel a természetre,
madarakat hívja a fészkükre.

Barkát növeszt a fűzfa ágain,
kék ibolyát az árokpartjain,
rétre sárga gólyahírt varázsol,
minden kivirul enyhe csókjától.

Következő fuvaros: április
szeleburdi és kissé labilis,
Keményen dolgozik itt a múzsa
mert kocsiját tekeregve húzza.

Virágba szökkennek a faágak,
bugris széllel barátokká válnak.
Hol a Nap süt, hol az eső kopog,
kályhákban a túz még gyakran lobog.

Május tavasz utolsó hónapja.
Itt a múzsa legtöbb teret kapja.
Édes csókját szerteszéjjel szórja,
szerelmes vágyát nektárral oltja.

Tavaszi mámorban úszik a táj,
rejlik benne leírhatatlan báj.
Zöld leplet borít a kies tájra,
junius érkezik a határra.

Szólj hozzá!