Akarok sírni, de
nem jönnek a könnyek.
Ha mellettem lennél
csak akkor lenne könnyebb.
Már minden dobozt felnyitottam,
már minden emléket megtaláltam.
De mégis csak nehéz egyedül hagytak
így is vagyok még mindig legbelül.
Nem mutatom kifelé, hogy bármi is fájna,
hiába éltem meg újra minden traumát,
hiába tettem le a terheket,
a lelkem súlya egyre csak nehezebb.
Egyedül nem vagyok se több, se kevesebb.
A magány ismerős már, a hazug álarc elrejt,
betakar és falat emel körém burokban tart
el kellett fogadnom, hogy nincs kiút.
Mindenkoron újra és újra cserbenhagytak,
már nem jönnek a szavak, már többé
nem jön megváltásként a könnycsepp,
nekem ennél már sohasem lesz könnyebb.
Már nem tudom megsiratni elpusztult lelkem
hamvai már nem támadnak fel soha.
Egy halott, hervadt virágszál vagyok
apró darabokra széthullva, elpusztulva.
Akarok sírni, de
nem jönnek a könnyek.
Ha mellettem lennél
csak akkor lenne könnyebb.
Forgács Enikő
2023.04.07.