Az idő megtanít szeretni, elfeledni
a fontos dolgokat napok görgetegében
felismerni, hallgatni és átértékelni,
fogadni változásokat Isten jegyében.
Mindenkor szeretni kell az élet perceit
próbálni letépni megnyíló virágait
eljátszani még egy utolsó szimfóniát
teremteni szellem-lélek-test harmóniát.
S a kitűzött cél felé repülni szárnyalva
bár mezsgyéi szivárványszínekkel árnyalva
nem törődve elröppenő évek számával
kacérkodni „Éva almafája” bájával.
Vajon mit veszíthet az ember értékéből
mikor, csak tisztasága csorbul vétkeiből.
Lemosni a szennyet, mert kígyót-békát vetnek
tartani kéne tükröt igen sok embernek.
Álomvilág, mely körbefon és átsző mindent,
de ha megtalálod, majd leféltettebb kincsed
heveredj le virágos ágyadba pihenni
s ne félj az élettől, kis boldogságot csenni.
Köszönöm Marika megtisztelő látogatásod és örömmel vettem tetszésed. Szeretettel mindig. Éva
Gratulálok. Tetszik.
Köszönöm Editke megtisztelő látogatásod. Kifelejtettem egy betűt, csak most vettem észre. Sebaj így is érti aki elolvassa. Szeretettel mindig Éva
Kedves Évike! Nagyszerű versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit