Egy pillanatra

Egy pillanatra megállhattál volna,
egy pillanatra láthattad volna:
barna szemek mély szomorúsága,
hogyan veszik el a hajnali tájba`.
Ölelésben elgyengülve, szívedben tovatűnve.

Egy pillanatra megállhattál volna,
egy pillanatra válladra borulhattam volna,
könnyek gurulhattak volna
végig a szívemen, szívedig csordult volna.

Hajnali madarak csipogása,
csókom csattanása, szívünk dobbanása
messzi hallana, ha
egy pillanatra megálltál volna.

Hűs, homályos hajnali szellő libbent,
napsugarak hasítják fel a szürke felhőket,
de sietséged összetört minden álomképet.
Ha tudtad volna, egy pillanatra megálltál volna.

Ha tudtad volna,
egy pillanatra megálltál volna,
nyakadba karok fonódtak volna,
lelkedet a szeretet átjárta volna.

Ha tudtad volna,
minden másképp lett volna,
az illatos kikelet virágzott volna,
s kezem a kezedbe adtam volna.

Most már tudod,
nem sok, mit adhatok,
de az csodás, csábító csókok csokra,
mit tűzforrón nyomok ajkadra.