Tavaszi nap fénye fürdette az eget
Éteri sugallat pásztázta a teret
Váratlanul jöttél, életembe léptél
Első pillanatban szívembe költöztél.
Mosolyod elbűvölt, a szellő táncot járt
Átöleltél lágyan, éreztük a szikrát
Éterben vajúdott e nagy vonzalom már
Az égiektől kapott igazi boldogság.
Szemem a tiedben meglátta a csodát
Tudtam hogy több lesz ez, mint egy találkozás
Megfogtad a kezem, azt hittem egy álom
Felismertem benned, te vagy lélektársam.
Nem fellángolás volt, valódi érzelem
Az első éjszakát soha nem feledem
Szenvedély csókjaid elhalmozták ajkam
Felforrt vérem tombolt, éreztem a vágyad.
Kint néma csend honolt, csillagok ragyogtak
A Hold szégyenlősen felhőbe burkoltan
Csak a gyertya fénye tanúskodott róla
Feküdtünk gyönyörök kéjes mámorában.
Bókjaid suttogtad, beteljesült vágyunk
Egymásba forrt testtel minden mást kizártunk
Ily’ csodás gyönyörben soha nem volt részem
Karodban ölelted a pihegő testem.
Végtelen szerelem légy miénk örökre!
Érzelmek tengerén szállj velünk messzire
Vágyaink vánkosán éljünk át sok csodát
Végtelen szerelmünk észbontó hajnalán.