Szemed rám vetetted,
szívem megremegett.
Ez elég volt nekem,
hogy megszeresselek.
Hidd el, őszintébben
szeretni nem lehet!
Jó volt átölelni,
édest becézgetni,
vidáman nevetni.
Jó volt önfeledten,
mint pille repülni.
Körbe, mindig körbe.
Végül megszédültem,
szemed sugarának
csapdájába estem.
Hiába vergődtem,
meg nem menekültem.
E szerelmi mámor
lett végül a vesztem.
Balzsam volt lelkednek
minden egyes reptem.
Szerelmes verseim
tarsolyba rejtetted.
Csak azt sose hittem,
ezekből írod meg
vádló beszédedet.
Nem nyúltál le értem,
hagytál elenyésznem.
Lángoló szerelmem
parázslott, míg végül
hamvából betűket
formáztál, s belőlük
ítéletként került
fel a kéklő égre:
“Tiltott szerelemnek
ez a büntetése!”
Epilógus
Elkésett pillének
igazi ügyvédje.
Nem volt, ki megvédje.
Miért is sietne?
Árva lelke immár
száll Isten elébe.
Budapest, 2015.01.18.
Drága Zsuzsa!
Nagy szeretettel köszönöm véleményedet! Szívből örülök, hogy tetszett a versem! Szeretettel: Edit
Drága Edit!
Csodaszép vers!
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves József! Szívből köszönöm az olvasást és külön köszönöm gratulációdat! Szeretettel: Edit
Drága Edit! Csak most vettem észre, hogy olvastad versemet s értékelted. Köszönöm szeretettel: Edit
Kedves Edit! Gyönyörű vers, szívből gratulálok!
József
Drága Editke! Szeretettel olvasta a csodás verset! Szeretettel Edit