SZÁRNYALÁS SÖTÉTBEN
szárnyaimat örököltem
idejében tanultam repülni
s arra tettem az életem
hogy ha egyszer szükség lesz rám
szárnyaimat előveszem
tavaszt ígért minden virág
nem gondoltam télre
a virágok mind kinyíltak
figyeltek a fényre
a dolgomat elvégeztem
amíg volt egy kicsi fényem
napsugarak adták a fényt,
könnyű volt repülni,
de az égen felhők gyűltek
úgy kellett szárnyalni
túl nagy fényben
nem volt részem
a dolgomat elvégeztem
amíg volt egy kicsi fényem
minden szónak súlya van
tündököl a fényben
felemelkedik az égre
s szárnyal a sötétben