Tikkaszt a nyárinap, forrón éget,
hevesen uralja a környéket.
Sóhajtoznak sorra az emberek,
fákon nem mozdulnak a levelek.
A Délibáb messziről integet
vígan táncol, bírja a meleget.
Hajtott fővel tűrik a virágok
csodálják a vidám Délibábot.
Öntelten vigyorog a napsugár,
nem érti mi a gond, hisz itt a nyár.
Ontja sugarait féktelenül
egyre izzik boldog felhőtlenül.
Nyáriszél kérleli: – pihenj kicsit!
Ám a Nap forró kedvén nem csitít.
De az ügyesszél gondjukon segít
Nap elé nagy felhőabroszt terít.
Rácsodálkozik tágranyilt szemmel.
Nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Megszeppenve visszavesz a hőből
virágillat száll a zöld mezőről.
Rádöbben: „elvetette a súlykot.”
Tiszta fejjel kezdi a holnapot.
Pihenteti hatalmas erejét
felhővánkosra lehajtja fejét.