A Nap izzón tekintve megcsillan,
a levegő vibrálón ficánkol,
bőr verejtéke oly kíváncsian
kibuggyan s önfeledten viháncol.
Szomjazó érzés feszíti a húrt,
trillázók laza pihenőt tartva
lapulnak, hisz kánikula az úr,
akit büszkesége egyre csak hajt.
Vágy éled hűsítő szellő után,
a gyengülő szervezet felkiált!
Nyakigláb klíma feszít trónusán,
valójában szerfelett rafinált.
Égi áldásér könyörgő lélek
felfrissülés után epekedik.
Ekkor mennyei könnyek zenélnek,
és csendes zivatar keletkezik.
Az ima meghallgatásra talált,
üdítő érzés örömtáncot rop.
A nyomasztó melegség tovaszáll,
s apadva halad a fellegoszlop…