Fényes ragyogása

Nyári napfény ajka csókolja az eget
Fényes ragyogása átjárja bús szívem
Puha ölelése simogatja lelkem
Esti búcsúzása balzsamozza testem.
Imádom a nyarat, ha friss szellő karol
Bódult éjszakáknak emléke még zsarol
Mosolygó arcomon csodás naplemente
Éjszakai álmát mind ott felejtette.
Elköszönnek csendben virágok és a fák
Éneklő madárka fészkére visszaszáll
Elnémul a mező, a fenyves és a rét
Megnyugszik a szívem, nyugovóra tér.
Oly csodás a nyárnak minden rezdülése
Hőségriadót fúj katlan kemencéje
Fáradtan integet izzó kört vetítve
Hűs esőt csomagol az éjszaka leple.
A természet mély ölén elpihen a csend
Levél sem zizzen, hisz’ moccan a nesz
Átsuhan egy tündér az ablakom alatt
Álomba ringatom egy imával magam.

Szólj hozzá!