Fejünk felett kötelékben
húznak a repülőgépek.
Beborítják a kék eget,
hullajtva bomba-könnyeket.
Dőlnek a házak mint kártyavár,
romok közt eltévedt napsugár;
szél csapkod leszakadt ablakot,
mely nem bírta nézni e poklot.
Fél pár cipő babakocsiban;
kicsiny gazdája vajon hol van?
Anyja ölelő karja tartja?
Apját már rég elvitték harcba.
Családi fénykép törmeléken,
kiket ábrázol, vaj’h még élnek?
Amott egy cserép, virág benne,
ma éjjel még az eső verte.
Romba dőlt fal, kiégett házak,
szívben hamvukba hulló vágyak.
Tegnap még tervek, ma már halál,
gyilkos sátán életet zabál.
Ki felel e sok szörnyűségért?
Lesz-e gyógyír a szenvedésért?
Elkövetők közt ki rak rendet?
Millió kérdés, nincs felelet.
Amíg oly nagy a hatalomvágy,
a háborús zaj nem hagy alább.
Nem nyugszanak eszement elmék,
a béke így csupán csak emlék.
Óbuda, 2023. augusztus 02.
B. Moravetz Edith
Kedves Erzsi!
Köszönöm szívből jövő gratulációdat!
Szeretettel:
Edit
Kedves Edit!
Szomorúan szép versedhez szívből gratulálok.
Szeretettel:
Erzsi