Álmaimban gyakran ( egyszer volt)

Álmaimban Kuczoriban járok
sorakoznak színes vadvirágok:
margaréta, pipacs, búzavirág,
milyen szép volt, akkor még a világ!

Szikesen, szép kamillaterítő
szívet, lelket, örömre derítő.
Lilába öltözött szarkalábak
álmaimban látom valahányat.

Búzavirágból koszorút kötök,
fecskék keringnek a fejem fölött
csivitelnek, szól a víg nótájuk
közelben áll, “cserepes tanyájuk.”

Aranysárga tengert ringat a szél
dús magvú kalász, jó termést ígér.
Kasza hangja járja át a táblát
rendre borítja a búzaszálát.

A két domb is szemem előtt lebeg
szívem titkon, most is értük remeg.
Galambdúcok, nagyapa tanyája,
fényben lengő Délibáb szoknyája.

Délceg kútágas ellát messzire
madár száll rá, énekel kedvire.
Dűlők mentén, jegenyefák sora,
nem felejtem el Én Őket soha!

Szép Szülőföld! – Jó öreg Kuczori –
arra járok, ha időm engedi.
A víg gyermekévek nyomot hagytak,
lelkem mélyén, mindig Velem vannak.

Valóságban: fakereszt integet
visszavárja a régi híveket.
Életem egy darabja a dombon
szállóidőt, csak visszasírhatom!

“Álmaimban gyakran ( egyszer volt)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Mi szegények voltunk, de szeretetben gazdag gyermekkorom volt. A szülőföldem mindig is a szívem csücske marad. Szívesen gondolok vissza az ott történtekre.
    Sajnálom a sanyarú sorsodat. Megértelek. Nekünk sem volt minden fenékig tejföl.
    Köszönöm hogy elolvastad versemet!
    Üdv: Marcsi mama

  2. Gyermekként szépnek látja az ember az otthont, ezért nosztalgiázunk. Nekem sanyarú sorsom volt, mégis a tájra ahol felnőttem szívesen emlékezem vissza. Gratulálok a szépen lefestett régi otthonodhoz, a szülőföld iránti rajongás nagyon tetszik: Éva

Szólj hozzá!