Levélhullás előtt

Ma még ezernyi zöldelő levél
lebegve táncol át a nyáron,
susogva ringató mesét regél,
de ím, amott az őszi álom
közelg a hegy felől, s teríti már
a völgyre andalítva táncát,
lecsendesülve egy kicsit kivár,
utána hűlt nyarunkon átvág.

Mögötte szélfutam kalandozik,
szeszélyesen bolyong pörögve,
ölelve át a fáknak ágait,
levélhadát söpörve földre,
az összegyűlt avar takarja majd
a parti kispadunkra hullva,
a csókot és a csendülő kacajt,
varázsuk elkereng a múltba.