Elveszett az ősz, a város mögött
Valahol ott ballag, a füstölgő Duna határainál
Kerestem a bokrokat, a színes lombokat
De elbújtak mind előlem, valahova ahol a kevesebb az ember és több az élet
Tudom is, biztosan ott kucorog egy falánk mókus házatájánál, vagy bekukucskál egy fűszálon a süni kuckójába…
Talán épp most csókolta szemén a varázsa virágait, megadva az engedélyt csipkebogyó gyümölcsök érleléséhez…
Esetleg egy megszáradt napraforgólevél barázdáin ücsörög, miközben millió kis fekete mag köszönti őt a napnyugtával…
Vagy ott várakozik, a magas hegyeink fölött, bolondos szelekkel vitatkozva a fecske, gólya útját támogatva…
Ott van, valahol, kis méhek bajszain,
Szőlők fürtjein,
A vénasszonyok nyara végén,
Őszi rózsák színességén,
S miként elvonul a nyári mámor
Megérkezik, a régi vándor.
