Elmúlás

Múlófélben van a nyár,
az ősz lopakodik már,
leveti üde ruháját a liget,
csupán zöld ága integet.

Fáj, hogy elmúlik a nyár,
oly sok szépséget kizár,
hűvös szél lesben száll,
keringőzik vele levéltánc.

Nem ad árnyékot akácos,
madár ágára nem szálldos,
reccsen az alom tövében,
köd fátyolos takaró ölében.

Vándormadár fenn az égen,
igyekszik, hogy révbe érjen,
asztalomon egy üres váza,
nincs virág mi benne állna.

Rezgő sóhajom kesereg,
jönnek már hűvös szelek,
vágyakba fojtott könnyeim,
sóvárognak szép emlékeim.