Csurran múló, izzó aranyfénye,
búcsút mond nekünk fényszikrája,
édes nedűt már megérlelő nyár.
Fecskék ülnek szép sorba a dróton,
csicseregve,szép utat remélve.
Ég veled huncut kacagó forróság,
új illatok és új ízek lépnek,
a színes, bohókás nyár helyébe.
Csendesedik ez az öreg szív is,
visszavonulok kuckómba én is,
pozsgás arcom játéka hűvös szélnek,
teám melegíti a hűvös nappalt,
eljátszom a sütőtök illattal.
Deressé válik lebbenő haja
ködfátyol köntösét felölti a táj,
így libben reggel az ablakomba,
ahol hűs szellő levéltáncot jár.
Rövidül a nap útja vén ősszel,
várom az elcsendesedő estéket,
s megidézve perdülnek fel sorra
édes bor mellett a nyári emlékek.
2023. 09 04.
Kedves Betti!
Csodás ósz verset hoztál!
Szeretettel gratulálok!
Margit