Szürke felhők könnye
Áztatja a földet.
Sír ősznek hárfája,
Már hűvös szél zörget.
Őszi eső mossa
Megfáradt arcomat.
Őszi eső mossa
Hervadt virágomat.
Könnyeznek az erdők,
Búcsúznak a zöldtől.
Könnyeznek az erdők,
Búcsúznak levéltől.
Álmos ablakokat
Kopogtat hűs eső.
Remegő kis cseppje
Új reményt kereső.
Hűs eső siratja
A nyár örömjátékát.
Hűs eső siratja
Madarak trilláját.
Szirmok lehullanak
Avar szőnyegekre.
Szirmok lehullanak,
Fátyol jókedvekre.
Szürke felhők könnye
Áztatja a szívem.
Sír ősznek hárfája,
Búcsúzom kedvesem.
Köszönöm szépen kedves Ági!
Szeretettel: Marika
Drága Marika,
Gratulálok csodás, “őszt idéző” kedves versedhez!
Szívvel olvastam.
Ági
Nagyon szépen köszönöm kedves Margitka
Szeretettel: Marika
Kedves Marika!
Szaeretettel gartulálok szép versedhez!
Margit
Nagyon szépen köszönöm kedves Magdikám!
Szeretettel: Marika
Kedves Marika!
Sok szeretettel gratulálok versedhez.
Magdi
Kedves Éva!
Köszönöm az olvasást, a hozzászólást és a visszatérő motívumok kiemelését.
Szeretettel: Marika
Nagyon szép szomorú hangvételű a vers, remek visszatérő megoldással, amely nyomatékosít egyes sorokat. Szeretettel gratulálok, kedves Marika!