Szürke felhők könnye

Szürke felhők könnye
Áztatja a földet.
Sír ősznek hárfája,
Már hűvös szél zörget.

Őszi eső mossa
Megfáradt arcomat.
Őszi eső mossa
Hervadt virágomat.

Könnyeznek az erdők,
Búcsúznak a zöldtől.
Könnyeznek az erdők,
Búcsúznak levéltől.

Álmos ablakokat
Kopogtat hűs eső.
Remegő kis cseppje
Új reményt kereső.

Hűs eső siratja
A nyár örömjátékát.
Hűs eső siratja
Madarak trilláját.

Szirmok lehullanak
Avar szőnyegekre.
Szirmok lehullanak,
Fátyol jókedvekre.

Szürke felhők könnye
Áztatja a szívem.
Sír ősznek hárfája,
Búcsúzom kedvesem.

“Szürke felhők könnye” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Marika,

    Gratulálok csodás, “őszt idéző” kedves versedhez!
    Szívvel olvastam.

    Ági

  2. Kedves Éva!
    Köszönöm az olvasást, a hozzászólást és a visszatérő motívumok kiemelését.
    Szeretettel: Marika

  3. Nagyon szép szomorú hangvételű a vers, remek visszatérő megoldással, amely nyomatékosít egyes sorokat. Szeretettel gratulálok, kedves Marika!

Szólj hozzá!