Életperem
Jégkarcos csöndben
sikolytalanul függök
rommá porlott vágyaim
peremén.
Vérpadkalodában
lelkem rebben,
testem dermed
lenyesett szárnyaim
csontszilánkjain.
Zuhanni vágyom!
Szabadulni
testem börtönéből.
Elengedni létem peremét.
Sorsőröm könyörtelen.
Akaratára ráalélva
elfogadom végzetem.
Maradok fájni, lenni.
Létem
Elviselhetővé tűrni,
amíg tudom…
amíg lehet.