Bársonyos éjjeli égbolt fényes látványpartján
Izzó hullócsillag-esőzáport szitál az éj,
Egy ragyogó égitest a rajból kiválik,
A lelkembe csapódik.
S robban!
Kigyúl a lényem, a pokoli tűz kegyetlenül éget,
Lángjai martalékává válik bennem minden élet,
Szívem dobbanása csendbe akar veszni,
Enyhülést keresni.
S zokog!
Tüzes könnycsepp gördül fájdalompárás szememből, perzsel,
Arcomon végigfutva átfesti szennytől ködös lelkem,
A kegyetlen, égető kínt édes gyönyörré másítja,
Tisztítótüzes vízesések forró igézetévé simítja,
Elküld újjászületni.
Tisztulok!
Az égi csoda hatására én is ártatlan hullócsillagfény leszek,
Izzó lánggal lobogok és mindenkibe szeretetet égetek,
Elsimítom a magányt, félelmet, ködös zűrzavart,
Átölelek, felemelek, csókommal gyógyítok
Minden boldogtalant.
Ragyogok!
…s mostantól a Te hullócsillagod vagyok!