Télvarázs

Télvarázs

Metsző szél tépdesi a csupasz bokrokat,
homokba karistol kanyargós fodrokat.
Jégcsap-sípok fagynak az eresz aljára,
búsan kesereg az árva kis madárka.

Deres fűszálak közt üregi nyúl bújik,
zúzmarás faágon megszólal a kuvik.
Vadgalamb turbékol, fészkébe gyűjt mohát,
bágyadt téli napfény megcsillan a tollán.

Sűrű bozótosban mesteri alkotás,
himbálja a zord szél a szarka otthonát.
Harkály kopácsol a lepusztult fák törzsén,
jégtündér zúzmarás csipkéből fon kötést.

Fehér fátyol ereszkedik le a földre,
eltűnik a megmaradt levelek zöldje.
Fagyott pára sző az ablakra virágot,
hótakaró fedi az egész világot.

“Télvarázs” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ági!

    Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Drága Zsuzsa!

    Csodálatos verset alkottál a tél varázslatos szépségről, megszemélyesítve annak mozzanatait, beleszőve az élővilág, a természet összhangját.

    Szeretettel, szívből gratulálok!

    Ági

Szólj hozzá!