Télvarázs
Metsző szél tépdesi a csupasz bokrokat,
homokba karistol kanyargós fodrokat.
Jégcsap-sípok fagynak az eresz aljára,
búsan kesereg az árva kis madárka.
Deres fűszálak közt üregi nyúl bújik,
zúzmarás faágon megszólal a kuvik.
Vadgalamb turbékol, fészkébe gyűjt mohát,
bágyadt téli napfény megcsillan a tollán.
Sűrű bozótosban mesteri alkotás,
himbálja a zord szél a szarka otthonát.
Harkály kopácsol a lepusztult fák törzsén,
jégtündér zúzmarás csipkéből fon kötést.
Fehér fátyol ereszkedik le a földre,
eltűnik a megmaradt levelek zöldje.
Fagyott pára sző az ablakra virágot,
hótakaró fedi az egész világot.
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat.
Szeretettel:
Zsuzsa
Drága Zsuzsa!
Csodálatos verset alkottál a tél varázslatos szépségről, megszemélyesítve annak mozzanatait, beleszőve az élővilág, a természet összhangját.
Szeretettel, szívből gratulálok!
Ági