Keringve száll a hópihék lánca
egyre simul a hószoknyák ránca,
rátapadnak a tetőre, házra
hópaplan készül a kopasz fákra.
Téli tájra fehér lepel kerül
a napsugár fényes, de nem hevül.
Megcsillan ezernyi kis hópihén
táncot rop a hóbuckák tetején.
Az idő estére jár, alkonyul
a hó rendületlenül egyre hull.
Földre száll sok csillogó felhőkönny
lámpafényben, mint lenge hófüggöny.
Nyugodtan szundikál a természet
békésen álmodja az egészet.
Pihen: vastag hótakaró alatt
nem látja, de érzi a hűs havat.