A tél varázsa
December van, már tél, de még a hűvös szél se fúj.
Jött helyette valami varázslatosan új.
Hópihék érkeztek a tág látóterembe,
oly lassan landoltak kinyújtott tenyerembe.
Egymásra rakódtak ott fent a hegyoldalba,
az ősz szürkeségét ily módon eltakarva.
Fehér leplet borítva az egyhangú tájra,
csipkefüggönyt varázsolva fák kopasz ágára.
Az illata is oly friss, betölti a teret,
vidámabb lesz tőle a felnőtt és gyerek.
Előveszik a szánkót, meg a síléceket,
boldogan keresve a csúszkálásra helyet.
Felborul a szánkó, a hóban hemperegnek,
késő este lesz, mire haza keverednek.
De ilyen boldog napjuk nem volt már egy éve,
azóta is várnak a varázslatos télre!
Csodás téli hangulatot varázsoltál, nagyon tetszik!
József