Ez már nem az ősz, de még nem is a tél.
Koravén Nap hamar nyugovóra tér,
kormos kémény kósza füstöket pipál,
sálként tekeri egy enyhe szélspirál.
Földben felejtett ásó unott –facér,
rozsda rágja, oda a fényes acél,
Levelek fonákján az idő zsirál,
majd egymásra hullnak puhán és simán,
Fenyőn a csonttollú ritkán didereg,
borzas tollain nem jut át a hideg,
ajándék neki minden apró bogyó,
Amott a Gyöngyös még vidáman folyó
a hangulat,mondhatnám, hogy bagatell,
de a táj Isten festette akvarell.
Csodálatos festői képek, hangulatos vers. Gratulálok!
József