Álomvilág

Szép virágos réten járok, az illatát is érzem,
minden csupa kék és piros, ámuldozva nézem.
ide kapok, oda kapok, kis csokorba szedem,
otthon a kis lakásomba a vázába teszem.

Majd a szekrény előtt állok, ruhát válogatok,
Kiteszek a takaróra alkalmit vagy hatot!
Legszebb selymet kiválasztom, a szép türkizkéket,
teszek hozzá a nyakamba aranyló nyakéket.

Így suhanok el a bálba, hol már sokan várnak,
ahol a jó ismerősök már keringőt járnak.
Roskadoznak az asztalok rengeteg fogástól,
most az egyszer jóllakok, nem fogadok el mástól!

Ahogy körbe kémlelek, egy pincér jön a bárból,
hogy szomjam oltsam, elveszek a pezsgőspohárból!
Egy sármos férfi hozzám lép, táncba visz a drága,
mintha labdát pattogtatna, úgy mozog a lába.

Kimelegedve forgok, pörget a táncpartnerem,
mégis azt érzem, hogy fázom, vízbe ér a kezem.
Pelerinért nyúlok, de csak egy durva takaró,
nincs meg a kispárnám, a fejem alatt hideg hó.

Kinyitom a szemem, már nem az álmom szövöm,
Vagyok, ahol voltam, ott fekszem a mocskos kövön!

Szívesen maradtam volna az álomvilágban,
mert hajléktalanként jobb ott, mint evilágban!