Álmodok

Rémálmok, aggodalmak, víziók,
meggyötört éjszakámon
sorba felkeresnek. Hideg veríték,
összeszorított fogak, zsibbadó
kezek, menekülés. Kegyetlen hajsza,
légszomj. Álmodok, az életemről.
Egyszer csak érzem,
szárnyam kinő, felemelkedek.
Hatalmas szárnycsapásokkal,
egyre feljebb szállok.
Már könnyű vagyok, szinte légies.
Alattam a világ, a levegő kristálytiszta.
Álmodok, az álmaimról.

“Álmodok” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Katerina!

    Vannak álmok, amik velünk maradnak nem tudjuk elfelejteni, biztosan van oka.
    Szeretettel gratulálok:
    Magdi

  2. Valóságosan is átéltem egy ilyen álmot még fiatalabb koromban. Érdekes módon máig emlékszem rá. Abban az álmomban volt egy kis rémálom is. Villanyvezetékek felett repültem, veszélyesen közel. Amikor képes voltam magasabbra szállni, végtelenül boldog voltam. Sokat gondolkodtam hogy mit jelenthetett ez az álom. Köszönöm, hogy olvastad Erzsike a verset!

  3. Nehéz az ilyen álmokból kiverekedni magunkat. Repülni jó lehet. Drága nővérkém repkedett álmában, gondolom olyankor Ő IS MIN TE kis időre megszabadult földi terheitől. Köszönöm gondolataidat Katerinaforest. Rzsike

Szólj hozzá!