Esthajnalcsillag finoman sejlik
álmom kalandja még benne rejlik.
Oly huncutul kacsint le a földre
álomport hint a bágyadt szememre.
Éjjeli csendben fekszem az ágyon,
körbe ölel szorosan az álom.
Fenn lebegek a fényben. – Hol vagyok?
Talán angyalom szárnyán suhanok?
Kies tájon fogy az utam egyre .
Szól az angyal: – fölviszlek a Mennybe!
Forgolódva könyörgök a kegyre,
szárnyaikat akassza a szegre!
Angyalommal vívom a csatámat,
közben látok: ezernyi csodákat.
Gyorsan elfutó hullócsillagot
kívánságom lenne, de itt hagyott.
Virágos mezőn a légben szállok,
talpam alatt nyíló vadvirágok.
Minden bódult illatárban úszik,
az ágyamra felhőpaplan kúszik.
A Mennyországba Én még nem vágyom!
Hagyd a földön folytatni az álmom!
Légy itt boldog! – mosolygott az angyal,
Éji csendet váltotta a hajnal.
Aludni tért az Esthajnalcsillag,
Az öreg Nap lassan följebb ballag.
Darabokra törte fura álmom,
az utamat valóságban járom.