Az ébredés határán

A hajnalokra még ködök borulnak,
alig dereng a fény mögöttük át,
de már amott melengni kezd az új nap,
amint az égre hinti fényporát.

Az álmok egyre lankulón csitulnak,
erősödő a nagyvilág zaja,
az éjszakára újra kél a holnap,
kereng a fák között az illata.

Az udvaron kakas rikoltja hírét,
köszönti egyre, lankadatlanul
hogy új idő virul reánk, s a jólét
ezernyi mannaként ölünkbe hull.

De lám, az ébredés kijózanítva,
vadul sikolt negédes álmainkra.

Szólj hozzá!