A rajtam lévő ruha aszfaltos, koszos, szakadt,
útépítés közben a lábszárán jól elhasadt!
De az időm nagyon kevés, igen szűkre szabott,
mit az asszony a fiam elvitelére hagyott.
Nem öltözöm hát át, így viszem gyermekemet,
éppen hogy csak lemosom a maszatos kezemet,
napszemcsivel takarom a megfáradt szememet,
mert teljesíteni kell apai szerepemet!
Lényeg, hogy ő készen áll, fess Zorro lett belőle,
menekülnek is a bálon a társai előle!
Az ajtóból búcsút intek, én már el is mehetek,
de az egyik anyuka elkapja a kezemet!
De jó jelmezt találtál ki, és már húz is táncolni,
csak hebegek, nem győzöm a homlokomat ráncolni.
Menekülnék a fogásból, mert így nem maradhatok,
de a helyzeten meg magamon igen jót mulatok!
Köszönöm kedves Éva, hogy időt szántál rá.
Rozika
Kedves, vidám hangulatú versed szeretettel olvastam. Éva