Az egész élet egy nagy jelmezbál,
kötelező, te sem vagy kivétel,
hogy mit veszel fel, az csak rajtad áll,
vén, s fiatal sorsa útján lépdel.
Akinek túl díszes a ruhája,
naponta vált, új álarcot visel,
el van telve magától csudára,
lelkében súlyos terheket cipel.
Ám, ha rajtad szegényes a gúnya,
mert úri öltözékre nem telik,
máris okot adtál minden gúnyra,
és összes önbizalmad elveszik.
De az Úr fenn mégis úgy akarja,
mert igazság odaát létezik,
ki jelmezét szeretetből varrja,
annak nevét angyalok éltetik.
Budapest, 2024.március 1.
Kedves Éva! Neked is nagyon szépen köszönöm, hogy itt is olvastál.
Ölellek szeretettel: Icu
Kedves Icu! Bölcs soraidon elgondolkodtam, milyen nagy igazságokat írtál. Szeretettel olvastalak. Éva
Drága Magdika!
Köszönöm, hogy itt is meglátogattál.
Ölelő szeretettel: Icu
Drága Icuka!!
“Az egész élet egy nagy jelmezbál,
kötelező, te sem vagy kivétel,”
Így igaz, mindannyian hordjuk az álarcot, gyakran azért, hogy a könnyeket takarja, mikor azt akarjuk, hogy erősnek lássanak bennünket, akkor is ha megöl a bánat.
Sok szeretettel gratulálok versedhez.
Magdi
Drága Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Icu
Shakespeare soraira rímel a versed: “Színház az egész világ!” Ugyanaz a gondolat: “Az élet egy nagy jelmezbál” Így igaz! Szeretettel gratulálok a remek megfogalmazáshoz.
Zsuzsa
Kedves Marika!
Külön öröm, hogy rátaláltál erre a versre. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Icu
“Az egész élet egy nagy jelmezbál” Bölcs soraidat szeretettel olvastam. Nagyon tetszik, különösen az utolsó két sor: “ki jelmezét szeretetből varrja,
annak nevét angyalok éltetik.”
Üdv: Marika