Zöld, sárga, piros, kék
A fű, a sás, a rét, a lomb,
Hernyó, béka, gyíkporonty.
Sóska, spenót levele,
Borsó gömbje s hüvelye.
Ha elnyom az álom a válladon…
Ott béke. Ott csönd. Ott nyugalom.
Folyó, fenyves, moha, domb.
A fű, a sás, a rét, a lomb!
Som virága, napkorong,
Szénából rakott bozont.
Citrom héja s belseje.
Vízzel, mézzel kértek -e?
Jó szó, mit bölcs rád hagyott,
Ki elment, de csillaga rád ragyog.
Szőlő, körte, búzatábla.
Napkorong és som virága.
A vér! A szív! A létezés!
Az álmodás, az ébredés!
Minden mi voltam és vagyok:
A tegnap, a ma, a holnapok.
A szerelem színe az arcomon,
Mikor száját a számon hordozom.
A minden! A semmi! A kevés!
Az élet. A halál. Az egész!
A tenger, az ég, a végtelen.
A reményt is kéknek képzelem!
A betű, a szó, a gondolat,
Mit papírra vetek és ott marad.
A nyugtalan, szárnyaló képzelet,
Mi betölt, s tőle épp én leszek.
A hit, hogy tán’ örökké létezem,
A tenger, az ég, a végtelen…