Aranyfény
aranyfényben fürdik a kert
a nap két kézzel szórja dukátjait
aranyvessző bokrán fennakad
kis csillagokkal pettyezi ágait
újra élesen metszenek a fények
szívemben szűnik tétova árnyék
élednek új hitek új remények
mintha én is valakire várnék
aranyfénynek arany szirmán
izzón felcsendül az ének
apró rezgés érintését
önfeledten átveszi a lélek
parttalan hűs hullám hátán
hengergőzik hancúrozik minden
új életkék pici hajók
vitorlája messze úszva lebben
minden fénylik minden csillog
egész világ árad vígad lüktet
szívdobbanás lélekritmus
életremény fénypermetben fürdet
napfény meleg cirógatva
tavaszba öltöztet
a természet nyugalmával
fonja át a testet
a fodrozódó végtelenség
lágy hullámán ringatózom csendben
illatfelhő özönében felpezsdül
és részegül a lelkem