Álmom hintaágyában ringok
Rajzolok holnapot,
az alázat előttem emel kalapot.
Fázik a szív, mert
nem szeretik,
évek a múlt morzsáit eszik.
Virágos tájat takar a csend,
természet polcán rend.
Vacogó szavak ajkamon,
a holnap halkan
mellém oson.
Hol van még a mézízű
nyár,
amikor a délelőtt lenge szélkabátban jár?
Holnapot szövök fejemben,
a pillanat megcsillan
szememben.
Budapest, 2024. április 19.