Holnapanya

Pintérné Gépész Bettina
Holnapanya

Már nincsen anyám, pedig él,
elhagyott engem réges-rég.
Kitagadott a családból,
megtagadott önmagától.

Ó, kicsiként, hogy szeretett!
Adott nekem sok perecet.
De nem tetszett neki életem,
szívébe költözött félelem.

Rossz kislány voltam,
– feledjem a múltam? –
mert választottam más jövőt,
a különbség szembeszökő.

Nem szól hozzám, nem ismer,
óvakodik, nem is mer…
Így nincsen anyám, pedig él,
elhagyott engem réges-rég.

Lesz-e anyám valaha?
Ütközöm sziklafalakba.
Talán egyszer majd… holnap.

Szólj hozzá!