Álmok és valóság kergetőztek régen,
starthoz álltak éltető remények,
később viharfelhők tűntek fel az égen,
nyomukban nehéz percek, kemények.
Most fent a sugárágyon fekszem,
ahol annyira védtelen a helyzet,
itt inába száll minden merszem,
hiszen már egy gép uralja a testet!
Néhány perc ugyan a kezelés,
a tumor felettem nem győzhet,
nem lehet ekkora a büntetés,
nekem látnom kell a jövőmet!
Hess, tűnj el tőlem viharmadár,
a rajtnál még győzelemre vártam,
roncsolj, de gyógyíts reménysugár,
igaz, nem ilyen holnapra vágytam!
Kedves József, én nagyon drukkolok Neked, a vers nagyon jó, ha a sugár most más értelmet kapott. Küzdj,és győzni fogsz, erősebb leszel mint az a szörnyeteg.
Erzsike.
Kedves József!
Megilletődve olvastam versedet. Nehéz helyzetben valóban nem szabad elhagyni magunkat,
hinnünk kell abban, hogy a betegség legyőzhető.
A “reménysugár” kifejezés ilyen szövegkörnyezetben talán meglepő, de igaz.
Mielőbbi gyógyulást kívánok együttérzéssel, szeretettel:
Erzsi