Nem jön nyelvemre szó,
csak a májusi eső
áztatja ajkam.
Kifakult napok
lebegnek a szemem
előtt, a fekete-fehér
emlékeket a lelkem
festi végül színesre.
Létruhámat az évek
karmai szaggatják,
de a tenyerembe
célokat vés a sors.
Nekem zenél a
májusi eső
a természet hangszerén.
Ébredés zárjában
fordul a csend kulcsa,
miközben a pirkadat
már a jelenre hangol.
Májusi eső, májusi
eső, a múlt
pocsolyájában
vibrál a testem.
Budapest, 2024. május 20.