Májusi eső
Már a májusi eső sem olyan, mint régen,
dörgéssel jön, villámok cikáznak az égen!
Hiába indultál ragyogó napsütésben,
megérkezésed lesz majd felhők sötétjében.
Hirtelen szakad az özönvíz a nyakadba,
te pedig beragadsz az úton a latyakba!
Oly sok eső hull le, röpke félórában,
hömpölyögve folyik utaknak árkában.
Hol van már az idő, mikor esett csendesen?
Mikor a földet megáztatta rendesen?
Nem árkot mosott a vetés közepébe,
növényi romokat hagyva a végére.
Már átalakulóban van az időjárás,
Alig érezhető minden évszakváltás,
a csodás őszi idő beolvad a télbe,
tavasz és nyár jön el, szinte egybeérve!
Kedves Rozika!
Gratulálok valósághű versedhez. Igen, változott a világ, a természet, az emberiség…
Talán a közmondás is, már nem igazi aranyat érő a májusi eső, csak felszíni a csillogás…
Csak egy gyors vihar, amikor nincs ideje a földnek elnyelni az esővizet.
Ölellek szeretettel: Erzsi
Nagyon jó! Gratulálok!
Kedves Katerinaforest!
Én is arra gondoltam, hog mekkorát változott az időjárásunk, közte a csapadék intezitása és eloszlása is. Hát ezt foglaltam rímekbe. Köszönöm, hogy időt szántál az olvasásra, és kiváltképp, hogy még véleményezted is.
Köszönettel: Rozika
Nagyon szép vers, de ami a legfontosabb, minden sora hűen tükrözi a mostani világunk. Mintha a természet büntetné az emberiséget. Vad viharokkal, özönvizekkel. Gratulálok!