a tavasz eszméje lomha léptekkel belopódzott képzeletembe:
virtuális falakat lebontva energiát vesztett fizikumom rohant kifelé
a zöld lombkoronák, üde kis patak irányába
fejvesztve
zimankós tekintetem őzike szemekkel farkasszemet nézett
tán, ábrándokat kergettem és csupán ködfátyolos képzetdarabkákra
bontogattam le képletesen képtelenül az egészet…?
sehol egy rügyfakadás,
sehol egy vidám csicsergő dallam,
mely még ködfátyolosan funkcionáló füleimnek is lehetne
gyógyító balzsam
