Barna Nikoletta
Hajnal
Sötétségbe bújva várom a hajnalt
Mikor a madarak keltenek dallal
A hideg szél csontjaimig hatol
Lelkemben csüggedt üresség honol
Szavakat vések a korhadt fába
Itt veszett el a szívemnek álma
Ott állok a fa tövében egymagamban
Gyönyörködve a holdvilágban
Könnyeim lassan esnek a földre
S repülnek el minél messzebbre
Levelek járnak táncot az éjben
S megpihennek a fa tövében
Csodás a világ mikor minden alszik
S látni ahogy az élet folytatódik
A felhők mögött felkel a nap
S meleg sugaraival füröszti arcomat.