A fű puha bársonyában
de jó leheveredni!
Langyos nyári este
a csendet figyelni.
Bámulni órákon át
a messzi csillagos eget,
s a holdat, mely felhő-
vánkosán éppen szendereg.
Csend van. Selymes
léptekkel jön az éj.
Minden mozdulatlan,
csak a szívünk zenél.
Egyszerre csak rázendít
száz tücsök zenekara,
halkan húzzák, nehogy
a már alvók álmát megzavarja.
Csendes esti szellő
táncol a dallamra,
a fák lombját lágyan
álomba ringatja.
A csillagok odafenn
alig hallhatóan,
csilingelnek hozzá
egy szép altatódalt.
Néha egy-egy bagoly
huhogva rákontráz, de
zsákmány reményében
sietve odébbáll.
A levelibéka is időnként
monoton dalba fog.
Esőt jósol talán?
Mély hangon kuruttyol.
Nyugodt, békés minden,
szinte nesztelen a táj.
Csak a szívünk zenél, mint
hangos esőcsepp kopogás.
Szüllőné Cződör Mária
2024. július 13.
Kedves Marika, elismeréssel gratulálok hangulatos, szép költeményedhez. Üdvözlettel, Gellért