Ha elkopik az erő
S te visszafordulnál,
Tudd, ott várlak téged
annál a Duna kavicsnál
Ahol egykor a szerelmet méterekben mérted;
ahol kagylókban suttogott a víz szava
És csendben lapuló, fiatal délceg
Bátor lelkem,
Lett záloga
mindannak,
mit elvitt már a sodrás,
Amit felkapott a folyam fölött a szél
És örök emlékezet mostmár
Az a lány, ki neked boldogan mesél.
Elültettem a parton egy emléket.
Ha fáj az élet, meglátogatom.
Így mindazt, ami egykor voltam én is
a Duna partján,
Újra láthatom.
