Vízparton

Este hullámzó tenger vizét nézem,
aranyló fényjáték megcsillan nékem.
Háborgó víztömeg rohan sebesen,
az évek múlnak, rohannak csendesen.

Tombol a szél, ereje tajtékot bont,
zord sziklát érint, csobbanva követ mos.
Fodrozódik, hömpölyög, siet tova,
tükröződésbe merül, fátyol folyam.

A hullámok fölött sirályok szállnak,
csapdosva verdesnek a fáradt szárnyak.
Távolban lenyugvó Nap fénye villan,
sötét felhők közt kialszik, elillan.

Kezed átölel, gyengéden simogat,
érzés kettőnké, örökre itt marad.