Barna Nikoletta
Tisza
A Tisza partján sétálva,
A sárguló gesztenyefák alatt,
A szél a fák ágait tépázza,
Körülöttem minden elhallgat.
A lábam alatt levelek ropognak,
Rézvörösvbe vegyülve csintalan,
Minduntalan a levegőben forognak,
S a földre érkeznek lassan, hangtalan.
A nap tompán Csillog a vízen,
Akár egy nagy sima tükörben,
Egy hattyú mozog a vízben kecsesen ,
S én ott állok egymagam bűvölten.
Lelkemben őrzöm e napnak emlékét ,
Ahogy a nap Alábukik a horizonton,
Elballagok magamban dúdolva egy versikét,
Letörölve a könnycseppet mi végigcsorog arcomon.