Forgács Enikő Rita – Szabadulás

Katartikus kavalkád, rumli
mellettem szétdobált föld és
vízért kutató ásónyomok
megfáradt emberek kezei.

Elhantolt múlt és felfedezett jövő
felkutatott forrás és leküzdött akadályok
átélt vágy, megélt siker, elérhető elérhetetlen
állandó küzdelem a mindennapokért.

Keresni a boldogságot olyan, mint
vízért kutatni a száraz sivatagban.
Egy örökkévalóságnak tűnik kikeveredni belőle
miközben mást sem szeretnénk csak megtalálni.

Ugyanez igaz a szerelemre addig vágyjuk, amíg
egyszer meg nem találjuk és el nem hagyjuk veszni.
Utána persze átkozódunk, hogy elvesztettük és
vele együtt mi is elveszetté válunk.

Szétszórt versek és a lábaim előtt heverő
virágszirmok tömkelege a megszokottnál.
Elsiratott szilánkos emlékek és meglelt
belső béke egy könnyes mosolyba rejtve.

Hálaadás, megbocsájtás és felemelkedés
telis-tele örömmel immár nem céltalanul.
Életet tápláló víz és meglelt szabadság
a nap ragyogásától felszáradó könnycsepp.

Leásol mélyre, hogy onnan feltörjön a víz
küzdesz azért, hogy életben maradhass,
s így megtalálod önmagad mint forrást
az élet pusztájába rejtve, hogy tápláld saját magad.

2024.07.21.

Szólj hozzá!