Tükröm tükröm mondd meg nékem.
Mit látsz, amikor rám nézel.
Látod-e az ifjonti tüzet szememben,
mely ráncaim mögül térád les?
Látod-e a sok szomorúságot,
mit nyakamba aggattak az évek.
Mikről úgy hittem még akkor,
elengedni sohasem leszek képes.
Észrevetted-e a szarkalábak mögött,
a számolatlan, örömteli perceket?
Lásd meg néha a cinkos kis mosolyt,
mit ajkam szegletén ma is viselek.
Hiszed, belelátsz a lelkembe,
ám olykor még te is tévedhetsz.
Mert hát lehetnek oly titkok,
miket nem láthatsz még te sem.