talán értelmetlen sorok

zavarosan zakatol
valami
ami
már rég elsuhant
valahol
az őszi tájon át
elillanva
fújja vissza mesterkélt bánatát
múlt nyarak örömteli éneke
hümmögve
hüppögi
bárcsak belibbenne a vígkedélyű mámor
itt hagyná önmagát
egyszer s mindenkorra