Te voltál…
Te voltál a legszebb tévedés,
szólt az ifjú és ez nem kevés,
megőriz a bús emlékezés.
Te voltál a legszebb tavaszom,
őrangyalom, minden vigaszom,
szólt a leány, már nem haragszom.
Te voltál a porcelánbaba,
te pedig a mesék lovagja,
széttörte a végzet hatalma.
Kedves Gusztáv!
Tökéletesen ráéreztél a versem lényegére. Bár szándékomban állt, mégsem számítottam rá, hogy ilyen emocionális mélységeket vált ki, mint amiket megfogalmaztál. Örülök és nagyon köszönöm.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! Milyen tömör, milyen egyértelmű a sorsszerűség, de benne van a sok finom érzés, az életen át tartó lelki szépség, a finom bókok,
a mesés képzelet és a búcsú is! Ugye, jól értelmeztem!
Tiszt: Gusztáv
Köszönöm szépen, kedves Erzsébet!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! Gratulálok nagyon sokatmondó versedhez. Átérzem minden sorát, a „végzet hatalmát”. Szeretettel: Erzsébet