Barna Nikoletta
Némaság
Homokszemek kavargó örvénye,
S szemembe ezer kis szilánk röpül,
Ott hol nem fog az időnek törvénye,
Minden egyre csak megkövül.
Megáll, s minden némán remeg,
Kattogás hangja üti meg fülem,
Észreveszem, hogy kezem sebes,
S testem olyan akár az üveg.
Törékeny, s gyenge, nem érzek semmit,
Emlékeimet egy tengernyi könnybe rejtik,
S szavaimat porba hulló tollpihék fedik.