Emlékmorzsák
Már pelyhedzik
bennem a kikelet,
elűzném a vad szelet.
Szerenádot adnék
ágakon a rügyeknek, a
hajnalok fényt, az
éjszakák csillagot szülnek.
Megkóstolnám a
nyár ízét, fognám a
táj virágokból font kezét.
Magamra gombolnám a
színek blúzát,
fésülném a rét
kontyba kötött haját.
Őszbe vegyülnének
hervadt szavaim,
talpam alatt zenélnének
lehullott levél álmaim.
Szivárvány hídján
átsétálnék, az elmúlás
kenyeréből harapnék.
Átsuhannék a télbe,
arcom fagyna a tükrébe.
Emlékmorzsák a
szám szélén,
versem ring a
fantázia tengerén.
Budapest, 2024. október 28.
Kedves Tibor! Bölcsen viszed át a négy évszak hangulatait, sodor magával, jó a forma, jók a rímek, lendület, optimizmus van ,ami ránkfér!
Örömmel olvastalak! Tiszt:Gusztáv
Köszönöm szépen látogatásod az oldalamon, kedves Éva!
Üdvözlet: Tibor
Kedves Tibor!
Még mennyi mindent megtennénk – ha volna lehetőségünk rá…
Frappáns versed örömmel olvastam.
Üdv. Éva