Lomhán csoszog a tél
Szétteríti vastag kabátját
S helyet foglal a világ közepén.
Megfagyott a szél suhogása
Bajszot perdített az ágak hajlatára a dér
Lám, vártatva, hosszú ősz után
A felhőket megrázva,
Ideért a tél.
Hullik a csillagszemű hó
És dohos szürke az égnek hajlata
Nyugaton vöröslik a hold
csíp a tél hideg fuvallata
Fáklombján megbotlik,
Tarsolyát borítja,
S repül a sok apró hópehely
Körbe futnak a tájon,
Sűrű szállingózásban
A völgy fölött a tél,
Otthonra lel.
Kedves Alexandra! Több havat vártanm de a versed nagyon szép, gratuálok!
József