Tündöklés véget ért, könyörtelen a tél,
hópelyhek fogsága, dermesztő hidegség.
Dérbe zárt bimbók, egymáshoz bújnak,
jégkönnyüktől olvadni nem tudnak.
Napsugár melege nem éri szirmukat,
jégpáncél szorítja tüskés szárukat.
“Dérbe zárt bimbók” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Gusztáv!
Köszönöm szépen a kedves szavaid.
Szeretettel: Marcsi
Kedves Zsuzsanna! Versed mélyébe burkolóztam, szerintem, egy befagyott lelki állapotról szól, ahol nehéz a feloldódás, pedig valahol, valaki
a dér felolvadására vár!
Szeretettel olvastalak: Gusztáv
Kedves Marika!
Köszönöm szépen a kedves szavaid.
Szeretettel: Marcsi
„Dérbe zárt bimbók, egymáshoz bújnak,
jégkönnyüktől olvadni nem tudnak.” Szép soraidhoz szeretettel gratulálok: Marika